Fiatalok Mikóújfaluért Egyesület néven ifjúsági szervezet alakult a községben. Demeter Ferenc elnök elmondta: elsőként részt vettek az augusztus 23–25-i falunapok rendezvényeinek megszervezésében, hosszú távon pedig szeretnék beindítani a Teleházat, az önkormányzattal közösen létrehozni egy műfüves sportpályát, valamint ifjúsági klubot. Felmerült még fotóklub indításának, amatőr színjátszó kör alakításának ötlete is. /(Farcádi): Ifjúsági szervezet alakult Mikóújfaluban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 27./
2008. szeptember 15.
Több száz érdeklődőt vonzott szeptember 14-én Barót főterére, a Diákdombra a második alkalommal megszervezett Erdővidéki Fúvóstalálkozó. A szervező, a Csala Kürtje fúvószenekar meghívásának a székelyudvarhelyi, nagybaconi, parajdi, uzoni, mikóújfalusi, csíkkarcfalvi és barátosi fúvósegyesületek tettek eleget. Az ünnepélyes felvonulást követően a nyolc együttes közösen adta elő a székely és magyar himnuszt. Barót polgármestere, Nagy István elégedettséggel nyugtázta, hogy a Csala Kürtje Egyesület számára kevés idő is elég volt a hagyományteremtéshez. /Hecser László: Erdővidéki Fúvóstalálkozó. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 15./
2008. október 2.
Magyarország területén is található két település, melynek nevében a Mikó szerepel: Mikóháza és Mikófalva. Ezek önkormányzataival ápol testvéri kapcsolatot Mikóújfalu. Mikófalva polgármestere, Kelemen Károly kétévenként szeretne közös falutalálkozókat tartani: egyik évben Magyarhonban, másik évben itthon, az Oltfejben. /Kisgyörgy Zoltán: Mikók találkozója. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 2./
2009. január 9.
Az új esztendőben többet kellene tennünk a két Háromszékért. Haza kellene kerülnie a megye természetes erőforrásaiból fakadó haszonnak – az Őrkőt ugyanis jelenleg Brassóba, Mikóújfalu és Bükszád bazalt- és andezitköveit a Regátba, erdeinket, fáinkat Máramarosba és egyebüvé, pityókánkat a Kárpátokon túlra szállítják, írta dr. Szőts Dániel. A közintézmények élére legalább a megyében 75 százalékban helybelieket kellene kinevezni. A másik Háromszéket, a lapot 2009-ben békén kell hagyni. Nem szabad a szerkesztőséget kitenni jelenlegi helyéről. A háromszékiek hová fordulhatnak segítségért? Az ,,anyaországhoz” nem. A három főbűnös – Gyurcsány, Hiller, Kuncze – azt próbálta elhitetni a 2004. december 5-i népszavazás előtt, hogy a határon túl nincsenek is magyarok. Magunkra vagyunk utalva, tegyünk meg mindent Háromszék felemelkedéséért! – zárul az írás. /Dr. Szőts Dániel: A két Háromszékért. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 9./
2009. február 7.
Újabb szervezetek csatlakoztak a történelmi magyar egyházak felhívásához, és jelezték részvételüket Sepsiszentgyörgyön február 8-án, vasárnap egy órára tervezett tiltakozó megmozduláson. A magyarság arányos képviseletéért szervezett nagygyűlést a Volt Politikai Foglyok Megyei Szövetsége és közel húsz ifjúsági szervezet is támogatja Háromszék minden részéről. A tüntetésen várhatóan Hargita megyeiek is részt vesznek.,,Mi, fiatalok sem maradhatunk közömbösek, jogunk és kötelességünk beleszólni szülőföldünk sorsába, abba, ahogyan minket kormányoznak” ― áll a tizennyolc ifjúsági szervezet által aláírt nyilatkozatban. Az aláírók hangsúlyozzák: a 75 százalékban magyarok lakta megyében az intézményvezetők háromnegyedének magyarnak kell lennie. A közös nyilatkozatot számos vidéki ifjúsági szervezet aláírta, így baróti, bölöni, barátosi, bükszádi, kovásznai, szentléleki, mikóújfalusi, illyefalvi, középajtai fiatalok is támogatják a nagygyűlést, a szentgyörgyi vagy megyei ― az Erdélyi Magyar Ifjak, a Háromszéki Ifjúsági Tanács, a Sepsiszentgyörgyi Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet, a Kovászna Megyei Diákönkormányzat, a Sepsiszentgyörgyi Magyar Diákszövetség, a Szentgyörgyi Ifjúsági Klub, a Turulmadár Ifjúsági Iroda, a Tone Troopers Ifjúsági Szervezet, a Junior Business Club ― szervezetek mellett. Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke és Korodi Attila képviselő arra biztatja a Hargita megyei polgármestereket, vegyenek részt a sepsiszentgyörgyi nagygyűlésen. /Ott kell lennünk! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 7./
2009. május 4.
Május 2-én Mikóújfaluban, majd Zalánpatakon bérmált dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek. A hagyományokhoz híven virágba és zöld nyírfaágakba öltöztek a templomok. Az érsek hangsúlyozta, hogy a fiatalok ötévenként sorra kerülő bérmálása az egyházközségek és a sajnos lélekszámában is egyre fogyó történelmi magyar erdélyi katolikus egyház megerősödését szolgálja. Az érsek a bérmálási körutat folytatja a vidéken. /Kisgyörgy Zoltán: Háromszéki körúton Erdély katolikus érseke. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 4./
2009. május 23.
Újabb szoborral gazdagodott Sepsiszentgyörgy. A Kós Károly Iskolacsoport főépülete előtt felavatták május 22-én a névadó bronz mellszobrát, Vargha Mihály alkotását. A talapzatot Fekete Márta építész tervezte, s mikóújfalusi mesterek faragták ki helyi andezitből. Avatóbeszédében Péter Sándor tanár elmondta, ha Kós a magaslatról balra tekint, ott van Kossuth Lajos, előtte áll gróf Mikó Imre, kissé jobbra Szent István királyunk, s a közelében II. Rákóczi Ferenc fejedelem. Az egybegyűlteket Kiss Imre igazgató és helyettese, Valeria Gheorghiu köszöntötte. Előbbi elmondta, annak az embernek állítanak szobrot, aki szellemével, magatartásával, munkásságával egy egész országrészt elvarázsolt. Kós Károly életútját Maria Pandele tanárnő ismertette, művét Péter Sándor méltatta. /Szekeres Attila: Kós Károly-szobrot avattak (Sepsiszentgyörgy). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 23./
2009. május 25.
Az Óriáspince-tetőn május 24-én megrendezett szekértábor mutatta: nem akármilyen értékekkel rendelkezik Háromszék. A rendezvényen kéttucatnyi háromszéki település egy-egy szekéren mutatta be jellegzetességeit, értékeit, odébb pedig a megye minden részéről érkező kézművesek árulták portékáikat. Minden település azzal rukkolt elő, ami leginkább jellemző rá. Voltak települések, amelyek borvizeiket kínálták, a vargyasiak festett bútoraikat, a bereckiek művelődési értékeiket, az ozsdolaiak a szőtteseket mutatták be, a mikóújfalusiak szekerére a hagyományos rakott ág is felkerült, az illyefalviak helyben előállított termékekkel, túrós puliszkával várták a vendégeket, de hatalmas érdeklődés kísérte a téglavetést, a kosárfonást, az Árkosról érkező kovács tevékenységét is. /Farcádi Botond: Értékeink bemutatója (Háromszéki Turisztikai Napok). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 25./
2009. május 30.
Szász Zsolt, az Erdővidéki Televízió főszerkesztője Felsőrákoson él, ugyanolyan jól érzi itt magát, mint Budapesten. Ő az Erdővidéki Televízió alapítója, ami egy ideig magánvállalkozásként, két és fél éve az Intermedia Erdővidéki Egyesület égisze alatt működik. Az a tervük, hogy ezt a kisrégiót befogják Gidófalvától Mikóújfaluig. Nem hírmondós, hanem dokumentáris, eseményrögzítő jellegű televízió az övék. Ketten dolgoznak feleségével, de vannak szakképzett külső munkatársaik is. Várják a Communitas Alapítványhoz beadott pályázatuk elbírálását. Gyűjtőakciókat (néprajz, népművészet, folklór) és helytörténeti, természetvédelmi, szociográfiai és más jellegű versenyeket is szerveznek. Ezek anyagát rögzítik és tárolják az utókor számára. Azt tervezik, hogy az ősztől Sepsiszentgyörgyön is látható lesz az Erdővidék és az Olt TV egyaránt, s idén, valószínűleg sikerül összekapcsolni a két műsort. /Kisgyörgy Zoltán: Tévéstúdió a Rika alatt. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 30./
2009. július 8.
Ismét gyarapodott a Nyíres Lokálpatrióta Kör által 2001-ben Kisborosnyón létesített emlékpark, melyben szinte már lehetetlen megszámlálni a kopjafákat, emlékköveket, emlékjeleket. Damó Gyula nyugalmazott tanító, az emlékműegyüttes mindenese szerény körülmények között avattatta fel az Árpád-házi királyok emlékkövét július 5-én, vasárnap. A mikóújfalusi kőtömböt már három éve a helyszínre szállították, azóta várta rendeltetését. /Szekeres Attila: Emlékkő Árpád-házi királyainknak (Gazdagodott a kisborosnyói emlékpark). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 8./
2009. augusztus 20.
Augusztus 20-án az egész Kárpát-medencében első királyunkra, az országalapítóra emlékezik a keresztény magyarság, ki népét megkeresztelte és bevezette a nyugat-európai kultúra világába. Ebben az emlékezésben nemcsak Háromszék székelymagyar katolikussága jár az élen, hanem minden keresztény protestáns ember is: amiként Csíksomlyón vagy éppen Máriaradnán már az összmagyarság találkozójáról beszélünk, úgy a Kézdiszentlélek feletti Perkő-hegy is nemzeti búcsújáróhellyé szentesült, különösen a rendszerváltás utáni majdnem két évtizedben, írta Kisgyörgy Zoltán. Augusztus 20-án Háromszéken több helyütt megszólalnak a harangok, ünnepi szentmisére, istentiszteletre hívják a népet. Sepsiszentgyörgyön a Szent József-templomkertben az esti szentmise után megemlékezést tartanak a Szent István-szobornál. Kézdiszentléleken előbb a frissen felavatott Szent István-szobornál, a székelyudvarhelyi művész, Zavaczki Walter Levente kőből faragott szobránál gyűlnek össze, innen zarándokolnak Perkőre. Zavaczki munkája egyébként a szentléleki árvízemlékmű is, József Attila szobra Székelykeresztúron, Tompa László és Móra Ferenc szobra Székelyudvarhelyen. Mikóújfaluban augusztus 22-én avatják fel az Európát kerékpáron mikóújfalusi gyermekekkel bejáró Fejér Ákos vörös andezitből faragott domborművű arcmását, vitéz Urszuly Sámuel kőfaragómester munkáját. Háromszék-szerte a magyar történelmi egyházakban, református, unitárius és evangélikus-lutheránus templomokban augusztus 20-ról szólnak majd a szószéki beszédek, prédikációk, az egyik legnagyobb magyar ünnepen. /Kisgyörgy Zoltán: Emlékező Háromszék. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 20./
2009. augusztus 27.
Több száz zarándok kereste fel idén is részt az 1944. augusztus 26-i úz-völgyi szovjet betörés napján a sírkertet, emlékezni és fejet hajtani a hazájukat védő katonák előtt. Az itt állomásozó 11. Székely Határőrezred legfőképp fiatalokból álló csapatai nem bírtak a túlerővel. Az egykor itt harcolók immár három és fél évtizede rendszeresen találkoznak ezen a napon, tizenöt esztendeje pedig emlékmű hirdeti a katonatemetőben, hogy az utódok nem felejtenek. Hatvanöt évvel ezelőtt még megünnepeltük Szent István napját, aztán a cselszövéssel és túlerővel szemben nem volt menekvés – emlékezett dr. Szőts Dániel egykori honvéd, az úz-völgyi ünnepségek mindenese. Gergely András csíkszentmártoni polgármester azokhoz szólt, akik félnek a megemlékezéstől. A hatalom jobban tenné, ha a fiatalok kilátástalanságától, a nehéz gazdasági helyzettől, és nem az őseikre emlékező magyaroktól félne, mert az emlékezés a megbékélés csíráját hordozza, csakis erre lehet reményteli jövőt építeni – fogalmazott Gergely András, aki az első világháború olasz és szlovén helyszíneire utalt, ahol példásan őrzik az elesett katonák emlékét, függetlenül attól, hogy az ellenség hadseregében harcoltak-e vagy sem. Idén négy új emlékjelet avattak fel az úz-völgyi panteonban: Mikóújfaluból egy vörös andezitből készült kettős keresztet hoztak az emlékezők, Árkosról újabb kopjafát (ezúttal az ezred katonazenekarának tiszteletére), Szentivánlaborfalváról negyvennégy helybeli honvéd emlékére került kopjafa a temetőbe, Gelencéről pedig Kelemen Dénes által faragott fakereszt. /Ferencz Csaba: Az emlékezés a megbékélés csírája (Úz-völgye). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 27./
2009. december 4.
Lacatusu Ioan a Kovászna-Hargita Európai Tanulmányi Központ igazgatója az elmagyarosított románok újra románosítását szorgalmazza. Szerinte a székelyek ősei románok voltak. Ő nem magyarellenes, csupán a román kultúráért harcol, magyarázta. Lacatusu elméletét Mikóújfalu példájával támasztja alá, ahol tudomása szerint 1900-ban ezer román élt, ma már csupán egynéhány. Mikóújfalu legidősebb lakója, a 102 éves Dobrica Gyula elmondta, a vallásuk görögkeleti volt, de nem tudtak románul, nem voltak románok. Itt román nem élt, hangsúlyozta. A helybeli magyar temetőben valóban sok a román hangzású sírfelirat van. Nyáguly Vilmos, Mikóújfalu polgármestere kifejtette, a névnek valóban romános a csengése. Azonban örmény származásúak. Mikóújfalu polgármestere hevesen tiltakozott Lacatusu állítása ellen, nem igaz, hogy 1900-ban a falunak ezer román lakosa lett volna, ahogy most sincsen száz. A birtokában levő 1893-as dokumentum szerint akkor 1261 magyar, 8 román és 2 más nemzetiségű polgár élt a faluban. A polgármester emlékeztetett: Trianon után a magyar embereket úgy csábították az ortodox hitre, hogy a „megtérteknek” nem kellett adót fizetniük, illetve ingyen földeket kaptak. Ez a magyarázata, hogy az ortodox temetőben annyi magyar név van. A mai napig „olyan román nénikék, bácsikák látogatják a mikóújfalusi ortodox templomot, akik egyetlen mukkot sem tudnak románul. Ha valóban elmagyarosított románok lennének, akkor megtanulták volna nagyapjuktól, apjuktól azt a nyelvet, amelyen a pap prédikál, vagyis feltételezett anyanyelvüket. ” Duna Tv /A Székelyföld szívében élő magyarok ősei románok voltak? = Erdély. Ma, dec. 3./
